Volt egyszer egy pásztorlegény. Terelgette a juhait. Szembejött egy ember a lankán, beszédbe elegyedtek, meghívta magához vacsorára. Pásztorunk mondja, ott lesz az esti harangszóra. De fontos dolga akadt, elvégre pásztor volt, szóval nem ment el. Másnap megint találkozott, ugyanazzal az emberrel. Kérdezte az tőle, hol maradozott? Hát, fontos dolga volt, mondja emberünk, így nem volt rá érkezése. Eztán az előző napi történések megismétlődtek. Eztán megint megismétlődtek. Eztán megint megismétlődtek. No, eztán már nem ismétlődtek meg. Később történt, hogy farkasok vertek tanyát a határban, és bizony rájártak a birkákra, pásztorunk meg nem volt elég ellenük, bár bátorság volt benne, regiment. Be is ment a faluba, megkeresni az embert, akivel olyan jól elbeszélgetett, kérné, jönne este ki puskával, segíteni. Emberünk mondja, ottan is lesz, az esti harangszóra. No de nem jött. Másnap a pásztor megint bemegy a faluba, és kérdi, hogy mi jöhetett közbe? Ember mondja, hogy fontos dolga volt, de megbeszélik, hogy majd másnap. Eztán az előző napi történések megismétlődtek. Eztán megint megismétlődtek. Eztán megint megismétlődtek. No, eztán már nem ismétlődtek meg, mert nem volt több juh. Eztán az pásztor, juha nem lévén, bemegy a faluba, munkát keresni. Mondják is neki a kocsmában, hogy munka nem igen akad, hacsak nem akar banditának állni. De a pásztor nem akart. Bement hát az emberhez, akivel olyan nagyon jól elbeszélgetett korábban, és mondja neki, hányadán állunk. Ember erre mondja, éppen akadna itt munka, de nem volna ám olyan fontos, mint amihez a kegyelmes úrnak eddig szerencséje volt. Az lenne a dolog, hogy szétválogassa, melyik volna az ocsú, melyik a búza. Nem való olyan embernek, akinek sok fontos dolga akadt már.